Jelen tanulmány a Periféria Egyesület, egy klasszikus civil szervezet fejlődését elemzi a szociális munka kontextusában. Az egyesület 1995-ben alakult, kezdetektől a peremhelyzetben lévők segítését vállalta fel a szociális munka eszközeivel. Utcai szociális munka hajléktalan emberekkel és prostitúcióból élőkkel, valamint szegénységben élő gyerekek jelentik a szociális munka célcsoportjait. Az alapítástól eltelt harminc év organikus fejlődése a szociális munka módszereinek és erőforrásainak bővülését jelentette változó politikai, gazdasági és társadalmi környezetben. A civil-nonprofit szervezet fenntartása és a szakmai munkavégzés egyensúlyának megtartása számos kihívást jelentett a működésben. A szervezeti működést és szakmai munkát befolyásoló tényezők egy része külső, környezeti elem; más része belső, a vezetés, a munkatársak és a tagok által megélt tapasztalatok. Az egyesület, mint szociális szolgáltatásokat nyújtó szervezet erősen ki van téve az állami/önkormányzati forrásoknak, az ezektől való függés sebezhetővé teszi a szervezetet mind anyagi, mind szakmai tekintetben. Ennek tudatában megtartjuk kritikus gondolkodásunkat és a szociális munka értékei mentén végezzük közhasznú tevékenységeinket.

Kulcsszavak: Periféria Egyesület, civil szervezet, szociális munka, utcai szociális munka, szegénység