Általános az egyetértés az informális önkéntességgel foglalkozó szakirodalomban, hogy az önkéntesség e típusának nincs elfogadott definíciója. Ebből következően az informális önkéntességet legszembetűnőbb vonásával, a formalitás hiányával szokták megkülönböztetni, leginkább a formális önkéntességtől. A tanulmány célja, hogy az informális önkéntességgel foglalkozó elemzések eredményeire támaszkodva új és bővített perspektívát adjon az informális önkéntesség értelmezésének, meghaladva a csak a formalitás hiányát hangsúlyozó, leegyszerűsítő értelmezéseket. Ennek érdekében az informális önkéntességet nem csak a formális önkéntesség, hanem a – Max Weber és Polányi Károly által értelmezett – reciprok segítségnyújtás viszonylatában is értelmezzük. Ez lehetővé teszi, hogy a három támogatási forma különbségeit és azonosságait is megragadjuk. Az összehasonlító elemzés során hat elemzési szempontrendszert – történeti kontextus, az önkéntes-definíció kritériumai, szociálpolitikai, szervezetszociológiai, szociálpszichológiai és pszichológiai nézőpont – és tizenegy elemzési szempontot állítottunk fel. Mindezek alapján két olyan alapvető jellemzőt találtunk, amelyek megmutatták a reciprok segítségnyújtás, az informális és a formális önkéntesség egyediségét: az érintettek köre és a strukturáltság jellemzője. Ugyanakkor több közös, mint megkülönböztető jegy volt azonosítható a három támogatási forma között. Ilyen volt például: a nem fizetett munka-jelleg, a hozzáférés módja, a támogatás időtartama és a motivációs háttér. Közös halmazba került a reciprok segítségnyújtás és az informális önkéntesség a formalitás hiánya, a részvételi forma általános jellemzője, a proszociális magatartás jellege-szempontok vizsgálata alapján. Végül pedig a formális és az informális önkéntesség közös jellemzőit a nem viszonossági segítségnyújtás, a "szabad akarat"-kritérium, a részvételi forma jellege és a motivációk hasonlósága mentén tudtuk azonosítani, mint amelyek meg is különböztetik őket a reciprok segítségnyújtástól. Megállapításunk az, hogy az informális önkéntességre nem érdektelen úgy tekinteni, mint olyan támogatási formára, ami a reciprok segítségnyújtás és a formális önkéntesség között közvetít, másrészt rekrutációs erőforrást is jelent. Továbbá, mint ahol háztartások/családok szintjén jelentkező reziduális támogatási igényekre először születik válasz, illetve mint ahol közösségi aktivitások teret nyernek.

Kulcsszavak: reciprok segítségnyújtás, informális önkéntesség, formális önkéntesség, támogatás, szervezeti forma, önkéntes definíció, részvételi forma, motivációk