ÖNKÉNTESEK ÉS ÖNKÉNTESSÉG A POLITIKAI TÉRBEN – EGY PILOT- KUTATÁS EREDMÉNYEI, 2026
Bartal Anna Mária - Béla-Csovcsics Andrea - Dorner László - Fényes Hajnalka - Hegedűs Rita - Siposné Nándori Eszter
Absztrakt
Magyarországon a politikai önkéntesek és önkéntesség kutatásának különös aktualitást ad, hogy az elmúlt években tanúi lehettünk olyan, új és újjáéledő, pártokhoz köthető közösségek létrejöttének, amelyek önkéntesek és/vagy aktivisták munkájára alapozzák működésüket. A téma vizsgálatát az is indokolttá teszi, hogy a politikai célú civil-nonprofit szervezetek önkénteseinek nonprofit statisztikai adatain kívül alig tudunk valamit arról, hogy mi jellemzi, mi motiválja a magyar önkéntesek azon rétegét, amely formálisan vállal politikai célú önkéntességet. Mindezek alapján pilot-kutatásunk célja az volt, hogy a magyar politikai önkéntesek és önkéntesség kutatását megalapozva feltárjuk és elemezzük a hagyományos politikai önkéntesség egy részterületét, a pártokhoz kötődő önkéntesek szociodemográfiai jellemzőit, bevonódásukat és motivációikat. Elemzésünket a 2025 novembere és 2026 januárja között lefolytatott online, hólabda-módszeren alapuló vizsgálatra alapozzuk. Eredményeinket a pilot-kutatás kismintás (51 fős) jellegét, illetve a viszonylag homogén szociodemográfiai jellemzőkkel leírható minta sajátosságaiból eredő korlátait figyelembe véve fogalmazzuk meg. A vizsgálatba bekerült politikai önkéntesek jelentős többsége valamilyen közpolitikai ügy mellett elkötelezett civil szervezet tagjai is volt, ami mutatja önkéntességük "multifunkcionális" jellegét. Bevonódásuk a politikába – a szakirodalmi eredményekkel egyezően – valamilyen tiltakozó részvétellel kezdődött és ezt valamilyen konkrét esemény váltotta ki. A válaszadói mintában szereplő politikai önkéntesek vezető motivációit a normatív (értékrendbeli azonosulás) és affektív motivációk (érzelmi azonosulás az adott párttal, és/vagy a politikai elégedetlenség) határozták meg. A tevékenység jellegét tekintve domináltak az online (közösségi média) tevékenységek, az offline tevékenységek közül pedig a szórólapozás és az aláírásgyűjtés. A válaszadók fele legalább négy tevékenységet végezett politikai önkéntesként és ezt általában epizodikus vagy egyszeri gyakorisággal. A szakirodalmi elemzések alapján az önkéntesség orientációja mentén négy klasztert azonosítottunk a közösségdomináns-ügyorientált, az ügydomináns-közösségorientált, az ügydomináns-célorientált és a céldomináns-ügyorientált csoportokat. E csoportok – a kis elemszámú minta ellenére is – különböztek a szociodemográfiai háttérük, a civil szervezeti részvételük, az önkéntességük jellemzői és a motivációik mentén is. Mindezek alapján úgy látjuk, hogy a magyar politikai önkéntesek és önkéntesség kutatása egy olyan terület, amelyet mindenképpen szükséges lenne nagyobb mintán, nagyobb kutatási apparátussal tovább vizsgálni.
Kulcsszavak: politikai önkéntesség, bevonódás, motivációk, önkéntes tevékenységek, elismerés, klasztertípusok