AZ ÖNKÉNTESSÉG, A KÖZÖSSÉGI RÉSZVÉTEL ÉS AZ INFORMÁLIS TÁMOGATÓ KAPCSOLATOK SZEREPE A GYERMEKVÉDELMI RENDSZERBŐL AZ ÖNÁLLÓ ÉLETBE VALÓ ÁTMENETBEN

Bordás Enikő

DOI: https://doi.org/10.53585/OnkSzem.2026.3.178-199

Absztrakt

A gyermekvédelmi rendszerből az önálló életbe való átmenet a fiatalok életének egyik legkritikusabb időszaka, amelynek sikerességét nemcsak a formális gyermekvédelmi szolgáltatások, hanem a közösségi részvétel és a támogató társadalmi kapcsolatok is befolyásolják. A gyermekvédelmi rendszerből kilépéssel foglalkozó kutatások elsősorban az önálló életbe való átmenet, az oktatás vagy a foglalkoztatás kérdéseire összpontosítanak, és jóval kevesebb figyelem irányul arra, hogy az önkéntesség, a közösségi részvétel és az informális támogató kapcsolatok miként járulhatnak hozzá az önálló életbe való átmenet sikerességéhez. Jelen tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a romániai gyermekvédelmi rendszerben nevelkedő fiatalok milyen mértékben vesznek részt önkéntes és közösségi tevékenységekben, valamint, ezek miként járulhatnak hozzá az önálló életbe való átmenethez. A kutatás konvergens vegyes módszertani megközelítést alkalmazott. A kérdőíves felmérésben négy erdélyi megyéből 278, 16 év feletti, gyermekvédelmi ellátásban élő fiatal vett részt, amelyet 53 gyermekvédelmi szakemberrel és 42, a rendszerből már kilépett fiatal felnőttel készített félig strukturált interjú egészített ki. Az eredmények szerint a vizsgált, gyermekvédelmi ellátásban élő fiatalok 18,5 százaléka végzett önkéntes tevékenységet az adatfelvételt megelőző évben. Az önkéntes tevékenységek többféle szervezeti és közösségi környezethez kapcsolódtak, köztük iskolai és ifjúsági, segítő, közösségi-kulturális, valamint egyházi és karitatív programokhoz. Az önkéntes részvétel szignifikáns kapcsolatot mutatott a rendszeres sportolással, ami arra utal, hogy az önkéntesség a vizsgált fiatalok körében nem elszigetelt tevékenységként, hanem a közösségi részvétel tágabb mintázatának részeként jelenik meg. A kvalitatív eredmények ugyanakkor rámutattak arra, hogy az önálló élet első éveiben meghatározó szerepet tölthetnek be azok az informális támogató kapcsolatok, amelyek a gyermekvédelmi ellátás lezárását követően is fennmaradnak. A kutatás eredményei arra utalnak, hogy a gyermekvédelmi rendszerből kikerülő fiatalok sikeres önálló életbe való átmenetét nem egyetlen tényező támogatja. Az önkéntesség, a közösségi részvétel és a tartós informális támogató kapcsolatok egymást kiegészítő társadalmi erőforrásokként járulhatnak hozzá a kapcsolati tőke bővüléséhez, a társadalmi integráció erősödéséhez és az önálló életkezdés sikerességéhez. A tanulmány tudományos hozzájárulása abban ragadható meg, hogy az önkéntességet nem önálló jelenségként, hanem a közösségi részvétel és az informális támogató kapcsolatok összefüggésrendszerében értelmezi.

Kulcsszavak: gyermekvédelem, önkéntesség, közösségi részvétel, informális támogató kapcsolatok, önálló életbe való átmenet, társadalmi integráció