Az önkéntesség végzése mögötti motivációs rendszer azonosítása régóta a tudományos kutatások fókuszában áll. Jelen tanulmányunk célja, hogy az utóbbi évtizedek ez irányú kutatásainak főbb irányait összehasonlító keretben, integratív céllal bemutassa. Továbbá megvizsgálja azt, hogy a különböző szükségletek kielégítése hogyan függ össze az önkéntesség időtartamával, intenzitásával, az önkéntesség élményeinek feldolgozásával. Eredményeink szerint az önkéntesség végzése mögött meghúzódó motivációs struktúra megértését segíti, ha változatos szemléleti keretből vizsgálódunk. Ennek érdekében a kétirányútól (altruisztikus-énorientált, explicit-implicit, öndeterminációs elmélet) a multimotivációs (funkcionális szemlélet) elméletek felé haladva elemezzük, hogy az önkéntes tevékenységek és fogadó szervezetek sokszínűségének, a velük való megelégedettségnek, a munkavégzés eltérő intenzitásának és gyakoriságának egyaránt meghatározó szerepe van a motivációs struktúra egyéni változásaiban, és az arra irányuló döntésre, hogy az egyén meddig folytatja az önkéntes tevékenységet. A kurrens kutatások alapján úgy tűnik, hogy a legtöbb önkéntes vegyes motivációs bázist mutat (altruisztikus és énorientált), továbbá, hogy explicit és implicit, valamint extrinzik és intrinzik motívumok egyaránt szerepet játszanak a proszociális elkötelezettségben. Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy az önkéntesség motivációs háttere nagy egyéni változatosságot mutat, idővel változhat. Mérése során a felszíni struktúrák nagy mintákon történő vizsgálatára alkalmas kérdőíves módszertant érdemes a mélyebb struktúrák azonosítását is lehetővé tevő kvalitatív módszertannal kiegészítenünk.

Kulcsszavak: önkéntesség, motivációk, altruizmus, öndeterminációs elmélet, implicit-explicit