Az esettanulmány az 1989-ben alapított helyi civil szervezet, a Szegényeket Támogató Alap (SZETA) Egri Alapítványának történetét, főbb mérföldköveit és tevékenységeit foglalja össze röviden. A szakmai munka fejlődésének, kiterjesztésének fontosabb lépéseit ismertetjük, elsősorban az egri szegregátum, a Béke-telep közösségével végzett folyamatos munkára fókuszálva, de kitérve szervezetünk intézményesülésére és az egyéb tevékenységekre is. A vázlatos – jórészt kronológiai – összegzés során kiemeljük az önkéntesség, az önkéntesek meghatározó szerepét, amely nélkül nem lehetett volna elindítani, felépíteni, és jelenleg sem lehetne a megfelelő intenzitással működtetni az alapítványt. Abból indulunk ki, hogy az önkéntességnek különböző motivációi és funkciói lehetnek, illetve az ilyen jellegű tevékenységek jelentős társadalmi, gazdasági és egyéni haszonnal járnak. Az eltérő társadalmi státuszú, feltehetőleg különböző egyéni motivációval rendelkező önkénteseinket összeköti a szolidaritás, a felelősségvállalás és a társadalmi igazságosság iránti elkötelezettség, miközben társadalmi haszonként nélkülözhetetlen erőforrást jelentenek szervezetünk számára. Ennek az erőforrásnak a szervezése, koordinálása és megtartása alapvető fontosságú, minthogy – szoros összefüggésben a forrásteremtés erősítésével – alapjaiban határozza meg a szervezet működését, folyamatos szakmai munkájának fenntarthatóságát.

Kulcsszavak: SZETA Egri Alapítványa, szegregátum, társadalmi-térbeli kirekesztés, önkéntesség, motivációk