MENTORÁLÁS ÉS ÖNKÉNTESSÉG – AVAGY A FEJLŐDÉS LÁTHATÓ ÉS LÁTHATATLAN ÚTJAI
Godó Irén - Godó Katalin - Weisz Dávid
Absztrakt
A mentorálás a szervezetfejlesztés egyik meghatározó eszköze, melynek jelentősége a munkahelyi kontextus mellett az iskolai környezetben is egyre inkább előtérbe került az utóbbi években. Tanulmányunkban a mentorálást és az önkéntességet együtt vizsgáljuk, mivel a szakirodalmi elemzésekben e két terület többnyire elkülönülten jelenik meg. A nemzetközi szakirodalom áttekintése alapján arra kívánunk rámutatni, hogy a mentorálás, mint módszer, és mint támogató kapcsolat, valamint az önkéntesség, mint a proszociális viselkedés egyik formája számos ponton kapcsolódik egymáshoz. Elemzésünkben azt vizsgáljuk, milyen szerepet tölthet be a mentorálás az önkéntesség típusaiban, főleg a formális, informális és közösségi önkéntes tevékenységek vonatkozásában. Kitérünk továbbá korábbi vizsgálataink eredményei alapján a mentorálás cirkuláris folyamatára, a laikus és professzionális mentorok szerepére, valamint a reciprok mentorálás jelentőségére is. E megközelítés lehetővé teszi, hogy a mentorálást és az önkéntességet ne csak két különálló kategóriaként értelmezzük, hanem közös kontextusba ágyazva is tudjuk ezeket szemlélni. Szakirodalmi összefoglaló és elemző tanulmányunk célja, hogy hozzájáruljunk a két kutatási témáról szóló diskurzus bővítéséhez, valamint felhívjuk a figyelmet arra, hogy a látens mentorálás eddig kevéssé tárgyalt jelensége hogyan gazdagíthatja módszertani szempontból az önkéntesmenedzsment gyakorlatát.
Kulcsszavak: mentorálás, reciprok mentorálás, önkéntesség, látens mentorálás, önkéntes részvétel, anonim mentor