Az informális közösségi önszerveződés a civil társadalom egyik alappillére, különösen olyan társadalmi csoportok körében, mint az anyák, akik közös élettapasztalattal rendelkeznek. Jelen tanulmány egy budapesti agglomerációs településen működő, vallási alapú közösség – a "Mamaklub" – tizenhat éves történetét vizsgálja. Az esettanulmány célja feltárni, hogy miként jön létre, fejlődik és alkalmazkodik egy informális, vallásos közösség a változó társadalmi környezethez. A kvalitatív vizsgálat három mélyinterjún, valamint informális beszámolókon alapul. Az elemzés során egyrészt kiemelt szerepet kapnak a közösségformáló és -megtartó mechanizmusok, a vallási keretezés, valamint a közösségi struktúrák és részvételi mintázatok alakulása, másrészt a társadalmi tőke és a közösségi dinamika értelmezése is. Az eredmények azt mutatják, hogy a közösség rugalmassága, a generációs differenciálódásra adott szervezeti válaszai, valamint a digitális infrastruktúra beépítése kulcsfontosságú tényezők a hosszú távú fennmaradásban. A Mamaklub példája azt szemlélteti, hogyan válhat egy vallásos gyökerű informális csoport jelentős helyi társadalomszervező erővé egy urbanizálódó agglomerációs térségben.

Kulcsszavak: informális közösség, társadalmi tőke, anyaság, vallási szocializáció, agglomeráció, női önszerveződés, közösségi dinamika