Magyarországon a kórházi önkéntesség meghonosítása a 2000-es évek elejétől kezdődött el az egészségügyi intézményekben és az egészségügyi célú civil-nonprofit szervezetek körében. Az elmúlt több mint húsz évben országszerte számos egészségügyi intézményben jöttek létre a kórháziönkéntes-szolgálatok, noha ezek számáról és helyzetéről alig lehet valamit tudni célzott vizsgálatok, kutatások hiányában. Jelen esettanulmány egy szegedi, egy debreceni és egy veszprémi kórháziönkéntes-szolgálat történetének, működésének, tevékenységének és önkénteseinek bemutatásáról szól. A három szolgálatban közös, hogy indulásuk és szervezeti hátterük a Mosolygó Kórház Alapítványhoz kötődött, egészen 2019-ig, amikor is az alapítvány működését beszüntette. Majd pedig 2020 februárjától, a COVID-19-járvány kitörésétől szüneteltetniük kellett az önkéntes munkát a kórházak lezárása miatt. Az esettanulmány egyfelől bemutatja a többéves kórháziönkéntes-szolgálatok munkáját, másfelől látlelet is ad a speciális krízishelyzetek következményeiről.

Kulcsszavak: önkéntes munka egészségügyi intézményekben, kórházi önkéntesség, önkéntes-koordinátori munka, krízishelyzet, COVID-19 járvány hatásai, Szeged, Debrecen, Veszprém