AZ ÖNKORMÁNYZATI ÖNKÉNTESSÉG

Kutyina Olga

Absztrakt

A 2020-as COVID-járvány óta egyre több önkormányzat és intézmény nyitott az önkéntesek fogadása felé, amit tovább erősített a részvételi formák iránti politikai nyitottság növekedése is. Az önkéntesség megjelenése a polgármesteri hivatalok által szervezett tevékenységekben azonban egyszerre vet fel lehetőségeket és kockázatokat. Miközben új részvételi csatornákat nyithat meg, alapvetően idegen a közigazgatás jogszerű, kockázatminimalizáló működési logikájától. Hogyan alakítható ki és működtethető egy önkéntes program egy polgármesteri hivatal Részvételi Irodájának szervezésében úgy, hogy az egyszerre próbál megfelelni a politikai vezetés részvételiségre vonatkozó elvárásainak és a hivatal jogszerű, kockázatkerülő működési logikájának, miközben az önkéntesség társadalmi gyakorlata alapvetően civil szervezeti mintákhoz kötődik? Jelen esettanulmány az önkormányzati önkéntesség lehetőségeit és korlátait vizsgálja a XII. kerületi Részvételi Iroda tevékenységének példáján, különös tekintettel arra, hogyan működtethető egy önkéntes program egy polgármesteri hivatal intézményi keretei között. A tanulmány bemutatja az az "önkormányzati önkéntes program" első[1] tapasztalatait, majd egy konkrét eseten – az időseknek nyújtott önkéntes segítség kísérletén – keresztül elemzi, hol ütköznek ki legerősebben a részvételiség, a jogszerűség és a felelősségvállalás közötti feszültségek. A tanulmányban az "önkormányzati önkéntes program" kifejezést munkafogalomként értendő: nem egy előre definiált, lezárt konstrukcióra, hanem egy intézményi felhatalmazás mellett zajló, kísérletező módon alakuló működésre utal. A szerző a budapesti XII. kerületi Részvételi Iroda munkatársa (közösségfejlesztő, köztisztviselő), feladatai egyike az önkormányzati önkéntes koncepció és -stratégia létrehozása, elindítása és működtetése.

Kulcsszavak: önkormányzatok, helyi kormányzás, önkéntesség, önkéntes program, önkormányzati intézménye