A pro bono, azaz szakmai vagy szakértelmen alapuló önkéntesség a társadalmi felelősségvállalás/szerepvállalás komoly hozzáadott társadalmi és gazdasági értéket nyújtó formája. Az elmúlt 10-15 évben hazánkban is kezd teret nyerni. Számos cég építi be CSR- vagy ESG-tevékenységei körébe, de vállalati kereteken kívül magánszemélyek is nyújthatnak, nyújtanak ingyenesen szaktudáson alapuló szolgáltatásokat olyan hátrányos helyzetű személyek, vagy, jellemzően, civil/nonprofit szervezetek számára, akik azok piaci árát nem tudják kigazdálkodni, vagy olyan tudásokhoz juttatja a szervezeteket, amelyek működésükben nincsenek jelen. Sok szó esik manapság a pro bonoról, akár úgy is, hogy ismernénk, pontosan mit is takar és milyen keretrendszerben értelmezhető a kifejezés. Jelen tanulmány ezt a hiányosságot próbálja meg oldani azáltal, hogy a pro bono legáltalánosabb és legismertebb fogalmi meghatározásán túl számba veszi a pro bono önkéntesség értelmezési keretrendszereit, részletesen bemutatja elméleti beágyazottságát (pl. vállalati társadalmi felelősségvállalás, társadalmi tőke, társadalmi részvétel/szerepvállalás, önkéntesség, motivációs megközelítések), taglalja a gyakorlati alkalmazási területeinek körét, lehetőségeit. Emellett kitér – az elsősorban a jogi pro bono szolgáltatásokra – vonatkozó nemzetközi normákra és sztenderdekre is. A jövőben várhatóan növekedni fog a kereslet a különféle szakterületeken nyújtott pro bono szolgáltatások iránt, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a pro bono szolgáltatásokat nyújtó szereplők elsősorban piaci árú szolgáltatásokból élnek. Lehetnek bármennyire is társadalmilag érzékenyek és elkötelezettek a pro bono mellett, gazdaságilag (is) behatárolt az erre való képességük. Ez egyúttal korlátokat szab a pro bono lehetőségének és terjedésének.

Kulcsszavak: pro bono, szakmai önkéntesség, szaktudás, civil/nonprofit szervezetek, vállalati társadalmi felelősségvállalás, társadalmi érték